Vattapamacsokkal tömködöd a hézagokat,Azt mondod, hogy így nincs huzat miattad,Mert szerinted belőled áradEz a süvítő, jeges szél. Mintha a lappoknál lennénk.Felveszek egy kabátot érted, közelebb ülök.Kicirógatom bordáid közül a pamacsokat,Bekukkantok a rácsokon keresztül,Egy kicsiny fészket látok. Valami kuporogGallyakból kirakott tábortűz mellett: a szíved.Milyen édes és aprócska. Milyen vacogós.Ha tehetném, leülnék mellé, de nem férek el ott.Van nálam gumicukor, majd azzal … Bővebben: Vacogó bordafészek – Vegera Tamás fotójával (MediaGroup)